Bor és irodalom | Mámor – szerelem – haza

A jó magyar borok mellé jól illik a szép magyar vers. Irodalmunk legnagyobbjai sokszor írtak a borról, hol búsan-szomorúan, hol vidáman-mámorosan, nem fukarkodva az érzelmekkel. S ha már bor, akkor bizony szerelem, isten és haza. Borvacsorák, borkóstolók, baráti találkozók, céges rendezvények ideális kiegészítője lehet ez az irodalmi összeállítás, amely egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.

Időtartam kb. 40 perc.

A műsorváltoztatás jogát – a versek sorrendjét vagy összetételét illetően – fenntartom.

Arany János: Ez az élet…
Babits Mihály: Őszi pincézés
Babits Mihály: Szüret előtt
Csiki László: A mérték
Csokonai Vitéz: Mihály A reményhez
Erdélyi József: Bordal
Gárdonyi Géza: A bor legendája
Gottfried Benjamin Hancke: A magyar bor dícsérete
József Attila: Istenem
József Attila: Ugy-e pajtás
Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma…
Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak…
Utassy József: Ragyogjon a bordal
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Vörösmarty Mihály: Rossz bor